MAIT: Szabó Zsolt oldala

Szabó Zsolt versei

Az ember

Mint monszun után fellegét az égnek,
nyisd fel, Istenem, az emberek szemét,
hisz látod, benne gonosz fények égnek,
teremtményed legjava aljas, szemét!

Nincs benne már becsület, erény, világ,
csak pénz-papír-mámor, mit szívére tűz,
mert övé ez az elkorcsosult világ;
s a Jót is emészti az ördögi tűz.

Pénz mozgatja a marionett-embert,
ki igaz útra térni sohasem mert -,
fél elhagyni a kapzsiság színpadát.

Idáig süllyedt sárba vad életünk,
s most kérünk, Jó Istenünk, segíts nekünk
orvosolni az emberiség baját...

Vissza az elejére!

Világom
/rím nélkül/

Hol vagyok?
Kérdem (ijedten) magamtól,
mikor hidegen rámkacsint a csillagtalan
éjszaka világának bűnös fajzata,
a lelketlen ember-sátán
ördögi tekintetének mosolya,
mivel megrontja, megöli a Jót,
lenyeli lelkét, szívét fölmutatja,
mint fejetlen zsoldos-hóhér,
labdázik fejünkkel s nevetve,
csel után gólt rúg a Szeretet hálójába,
honnét már nincs visszaút. -
Palus Putredinis

Vissza az elejére!

Szívem nóvája (1)

Viharok Óceánja(2) vívja életem,
vizében fuldokló szívem, már nem szeret,
a szerelem lelkemen kráter-képzelet,
Lacus Somniorum(3), mely mossa végzetem.

Hullámán búsong a lant, elsírja dalom,
hagyom, égesse sorsom foltjait a Nap,
minden szó protuberancia-pillanat(4)
hevét könnyezi rám – emésztő fájdalom.

Létem ekliptika-határán(5), hol vagyok,
lenne elmém elmosódva, zord lélek-kút
rabjaként; álmaim tengerén a Tejút(6)
vezetne s őriznék némán a csillagok. –

Fényévnyi pulzáló(7) ábránd, mikre várok,
bús magányomból majdan visszahív a szív,
mint fekete lyuk(8), örökre magába szív
a Szerelem – ó, Ti rejtélyes kvazárok...(9)

S érzem, elvakít egy üstökösi csóva.(10)
Kómáját(11) feledve lelassul az idő.
Már nem látom, mint fájón jajdul a jövő:
robban fel lelkemben szívem – szupernóva.(12) –
Álmok Tava(13), mely mossa vérem, végzetem.

Jegyzetek:

Nóvák = új csillagok. Már az ókortól kezdve "új csillagok"-nak hitték őket, s csak a 20. századra bizonyosodott be, hogy semmi esetre sem beszélhetünk új csillagokról, hanem egy korábban is meglévő csillag kitöréséről van szó. A kitörés, fényességnövekedés amplitúdója olyan nagy, hogy régebben lehetetlen volt a kitörés előtti csillag, a praenóva kimutatása. A kitörés teljes amplitúdója elérheti akár a 13 magnitúdót, sőt még többet is. Ez kb. a kiindulási fényesség 150000-szeresének felel meg.
Viharok Óceánja = Oceanus Procellarum. Mare-terület a Holdon. A mare-területek latin fantázianeveket kaptak. Itt azokról a sötét területekről van szó, amelyek a távcső nélküli megfigyelések kapcsán népi értelmezésekhez vezettek. Néhány peremtengernek vagy kisebb tengernek a lacus = tó, sinus = öböl, vagy palus = mocsár nevet adták.
Lacus Somniorum = Álmok Tava. Szintén népi értelmezéseken alapuló mare-terület a Hold felszínén. (A versben az Álmok Tava a lelkemet személyesíti meg – Sz. Zs.).
Protuberanciák: a teljes napfogyatkozások alkalmával már puszta szemmel is láthatóvá váló nyelv alakú, fénylő alakzatok, fényívek, amelyek messzire túlnyúlnak a Nap kromoszféráján. Felszállási sebességük elérheti a 700 km/s értéket, magasságuk pedig az 1-2 millió km-t is. A protuberanciák hőmérséklete 15000 és 25000 K között van, sűrűségét cm3-ként mintegy 100 milliárd hidrogénatom és 30 milliárd elektron adja. A protuberanciák mozgását lényegében a helyi mágneses terek okozzák.
Ekliptika = a Nap látszólagos évi pályája. A Nap az év folyamán látszólag a 12 állatövi csillagkép (Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak) háttere előtt vonul végig. Jelen esetben az "ekliptika-határ" az Oroszlán (Leo) állatövi csillagkép (ugyanis ebben a csillagjegyben születtem – Sz. Zs.) látszólagos látóhatára.
A Tejút kissé homályosan csillámló sávja nem más, mint halvány, azaz nagyon távoli csillagok összemosódott képe. E csillagrendszer fősíkjának irányába nézve nagy távolságban lényegesen több csillagot látunk, mint a merőleges irányokban. Mára kiderült, hogy a Nap és a Naprendszer nem a Tejútrendszer (a Galaxis) középpontjában, hanem ahhoz képest excentrikusan helyezkedik el. Ez okozza a Tejút fényességében megfigyelhető aszimmetriát.
Pulzálás = egy csillag sugarának a változása. Ez 4–20% között mozog. A csillagok pulzálásának oka a fényességváltozásuk erősségében keresendő.
Ha egy csillag összeomlásakor (szupernóva – lásd: 12. lábjegyzet!) a megmaradó tömeg több, mint 2,5 naptömegű, akkor ez a belső mag fekete lyukká esik össze. A fekete lyukak tehát kompakt objektumok. Mivel semmiféle sugárzás, sem anyag nem képes kijutni belőlük, ezért közvetlenül nem is figyelhetők meg.
Kvazár = csillagszerű rádióforrás. A rádiógalaxisokat szokták aktív maggal rendelkező galaxisoknak nevezni. Valószínűleg a kvazárok is ilyen aktív galaxisok. Az optikai tartományban többnyire pontszerűnek látszanak (innen ered az elnevezésük). Ezek többnyire az aktív galaxismagok, maguk a galaxisok csak esetenként látszanak az aktív magot körülvevő halvány ködfoltként. Lehetséges, hogy a kvazárok fiatal galaxisok, melyek középpontjában hatalmas, 100 millió, vagy akár 10 milliárd naptömegű fekete lyukak ülnek. Ezek átmérője 300 millió és 30 milliárd km között van. A környezetükből anyag hull, "szívódik" beléjük. A felmelegedett anyag egy része bejut a fekete lyukba, más része "kidobódik" és jeleket képes képezni. A kvazárok a legtávolabbi, még megfigyelhető égitestek a Világegyetemben. Távolságuk 3 és 18 milliárd fényév között változik. (A versben számomra a kvazár a Nő, az elérhetetlen, igaz szerelem szimbóluma – Sz. Zs.)
A Napból kiáramló, elektromosan töltött részecskék magukkal ragadják a kómáról (lásd: 11. lábjegyzet!) a gázrészecskéket, és így létrejön a csóva, amely ezek szerint a Nappal ellentétes irányú. Nem minden üstökösnek van csóvája. Hosszú és erős csóvák akkor képződnek, ha az üstökösnek gazdag gáztartalékai vannak, és a Naptól való távolság kicsinnyé válik. A csóva hossza 100 millió km vagy több is lehet, vastagsága max. 1–2 millió km.
Az üstökösmag részei a kölcsönös ütközések és a napsugárzás behatására darabolódhatnak. Különösen a Naprendszer belsejében való tartózkodás alatt az anyag egy része elpárolog és így a mag körül kóma keletkezik, amely egy meteoritikus porszemcsékkel összekeveredett gázfelhő. (Versemben a "kóma" szó másik jelentésében is használatos, kétértelmű. – Sz. Zs.).
A közönséges nóvákkal (lásd: 1. lábjegyzet!) szemben a szupernóvák amplitúdója sokkal nagyobb. Meghaladja a 20 magnitúdót is, ami százmilliószoros kifényesedést jelent. A csillag összeomlik, felrobban. A robbanás során felszabaduló energia elérheti a 1044 joule-t. Ez azt jelenti, hogy a szupernóva – mely egyébként igen ritka jelenség – a robbanás 1 másodperce alatt annyi sugárzást bocsát ki, mint a Nap néhány év alatt. Az is előfordul, hogy egyes szupernóvák fényessége eléri, sőt meghaladja annak a galaxisnak a fényességét, amelyikben felvillant. Egyik leghíresebb szupernóva-maradvány az 1054. július 4-én a Bika csillagképben bekövetkezett robbanás helyén keletkezett Rák-köd.
Álmok Tava = Lacus Somniorum. (Vö. 3. lábjegyzet!)