|
|
Majorváry Szabó Sándor: A 2023-as év versei
| |
Hegyeink közt
megpihen az idő,
tündérek vidám kacaja
visszhangzik a bérceken,
önzetlen szeretetet szórva
kristály labdájukkal a naplementében,
érzed a lélek rezdülésed?
Gyengéden megérint a jövő,
holnapot kínál a völgyekben
megannyi faragott mementó,
hogy nagy királyaink mellett,
a Szent korona ölelésében
éld meg fakuló történelmed.
Az emlékezet semmibe vesző
délibábja csábítja képzeleted
izgalmas, vad táncra,
egyetlen mámoros pillanatra,
ki vagy te, ki lehetnél?
Végtelen harc, örök remény?
2023. 02. 16. |
|
| |
A jegenyefasor
A Galya tövében
álmosan tucatnyit kondult
a harcos múltjába fáradt
öregharang, hangja legurult
a jegenyefasor díszőrségében
a Petrestó sásba bújt
iszapos vizéig.
A tovatűnt forró nyarak
délibábban felejtett emlékei
meg-megcsillantak a levelek
őszi diszgúnyáin...
Merre jársz kósza szellő?
Vad táncba hív'
megannyi esztelen érzelem,
megfakult vak remény...
Jöjj hát féktelen idő,
szívem kacagva sír,
avarba temetem
aszott, vértelen arcomat!
Ölelj hát szorosan
várva várt hű veszély,
halálos örök keringő!
2023. 08. 05. |
|
|
|
|
|
 |
|
