|
|
Majorváry Szabó Sándor: Az 1995-1996-os év versei
| |
A kard útja
Gondolatod a karddal ússzon,
hegye kecsesen táncoljon
a sugárzó energiák útján,
mikor vág ellenfeled,
élete, mert dacolt veletek,
a halálba utat leljen.
Egyetlen pillanat az elmúlás,
fájó érzelmek nélkül,
hideg kőszikla kívül-belül:
Az örökké visszatérő küzdelem,
egy végtelen mozdulat
az út vezérlő kezében.
1995. 01. 29. |
|
| |
Az ismeretlen lány
Rólad álmodok ismeretlen lány
futsz kibontott barna,
lobogó hajjal a hegy ormán,
nevetésed visszhangzik a szélben,
a végtelen idővel táncolva,
kecsesen szökkenve a szirteken.
Arcodból sugárzik kék szemed,
hipnotizálja a vad világot,
követelve az önzetlen szerelmet,
melyet ha megkapsz félredobsz,
ártatlan tündérnek látszol,
de az ördög lelkét éled...
Halálba ringatsz karjaidban
kéjtől vibráló énekeddel,
arcomba vésődik az érzelem,
becsapva égő fájdalmam...
ó, jöjj megváltó hajnal,
űzd el gyilkos álmomat!
1995. 01. 25. |
|
| |
Évek múlva
Kertemben rózsák délibábjai
vonzották az ostoba méheket,
sötét felhőikkel takarják el
az igazság gyáva árnyait...
mikor az éjszaka csillagai
ledobták kimerült testüket,
lelkem boldogan pihent,
érzelmeink síró jajain...
évek múlva kis búzavirág
tört reményekkel a nap felé,
egy mindig kinevetett álom,
azóta visszatérő fájdalom:
a melegen simogató szél
karjaiban ér a halál.
1995. 02. 19. |
|
| |
A tavasz
Még hűvös szellő simogatja
az ébredő szomorú erdőt,
nem integetnek a zöld
falevelek a barna ágakon,
de nézd: lent az avarban
fehér szirmok oázisai,
fent barkák sárga felhői
várják vissza tekinteted,
érintsd meg őket!
A felolvadó fagyos burokban
vár rád a szeretet,
az újjászületett tavasz.
1995. 03. 16. |
|
| |
A szerelmünkért
Mikor megfogom kezed,
érzem tested titokzatos erejét
összefonódni szívemmel
az örök boldogság szintjén,
mert szeretlek téged,
minden pillanat fáj nélküled,
kérlek ne engedd kezem,
néz mélyen szívembe,
merüljünk az időtlenségbe...
csak mi ketten,
együtt a rideg világ ellen,
kéz a kézben egymásért,
a szerelemben szerelmünkért.
1995. 03. 19. |
|
| |
Távol
Távol vagy tőlem,
nem foghatom kezed,
érezhetem szerető tested.
Csak ábrándozok rólad,
újraélve boldog éjszakáinkat,
egyedül, bánatosan...
tudom jön a reggel,
láthatom majd tekinteted,
hallhatom szíved dobbanásait,
hiányzó szerelmes szavaid.
Ó, drága kiscicám,
egy év minden pillanat
melyet nélküled élek át,
ne hagyj el soha!
1995. 04. 02. |
|
| |
Szeress!
Mikor összeforr testünk,
vágyak és érzések
irányítják tüzes szerelmünket.
Gyönyörtől remeg lélegzetünk,
újraélve a végtelen
idő hiányát szeretkezésünkben,
mert téged akarlak örökké,
szakítva múlttal és jövővel,
szeress, én szeretlek téged!
1995. 04. 06. |
|
| |
Ha visszanézek
Ha visszanézek odaátról,
és látom arcodon szerelmed,
ne sírj értem,
nevess vígan búcsúzóul.
Könnyebb lesz porrá lennem,
alászállni a pokol tüzébe,
égni a örök szenvedésben,
emlékezve kérő szemeidre...
Ha visszanézek verseimben,
a sorok beszélnek helyettem,
tépd apró darabokra
ne szívják fel könnyedet...
Odaát is szeretlek téged,
ezerszer írom le vérrel nevedet
a lángok vörös nyelveire,
szeretlek örökké.
1995. 07. 19. |
|
| |
Maradj velem
Koponyámból kopog kárörvendőn
visszhangként visszatérő fájdalmam,
vigadva hadakozik képzeletemből,
keresve meg nem élt vágyaim...
álmaim éhezve ébren sírnak,
kifáradva e gyönyörű szerelemtől.
A nap közelébe felszögelve,
szomjúhozom hűvös ajkaid,
fölöttem vijjognak a dögkeselyűk,
vér csöpög karmukról szemembe,
szívem siratja érzéseim,
mielőtt elnyelné sötétlő torkuk,
előtte még láthatlak,
mosolyogva a villámok ívein,
mély sebet égetve szívembe...
Már nem simogathatlak,
érezhetem tested vibrálását,
megmarad könnyeid sós íze,
nevetésed édeskés titkai...
maradj velem örökre,
légy a feleségem!
1995. 08. 15. |
|
| |
A nászunk
Kedvesem ha rám nézz,
szemeiben a nap tüze lángol,
ajkairól kacéran nevet a vágy,
simogatva táncra kér,
paripáján a mennybe lovagol
az elfelejtett időn át...
felráz minket a világ,
röhögve öltöztet bánatba,
ránk öltve ezernyi foltját,
lenyúzott bőrömben koldulva...
elévetem utolsó koncomat,
végre vigyorogva odébbáll,
míg újra nem sajnál,
élhetjük boldog nászunkat.
1995. 10. 03. |
|
| |
Időtlen távolban
Kint az időtlen távolban
örök ölelésben szeretsz,
táncolunk a cetek énekére.
A tenger felőli morajlásban
ismétlődnek suttogó szavaid
lassan ízlelve csókjaim.
Futunk a meleg habokban,
a felkelő nap árjába
merülve végtelen álmunkra.
1995. 12. 03. |
|
| |
Felébredtem
Friss hó ropog csizmám alatt,
elhessegetve a tegnap szokásait,
tavalyi képek fájón csillognak
a hópelyhek varázslatos nászain,
felébredtem éves álmomból...
a latyakossá olvadó jégemberek
dúdolnának vissza a jelenből,
megbújva a fehér falban...
kikristályosodott érzelmeket fújja
délre a sepregető északi szél,
jajaik visszhangjain játszik
bújócskát a túlvilági sarki fény,
de lehullnak meleg hantjaikra,
ők alszanak, én ébren szenvedek...
szeretném sorsomat elcserélni
pár év szürke boldogságáért,
elfeledve az emberek tekintetét,
mely örökké hibáinkat lesi...
sötétből figyelő ördögi szemek
szabdalják végtelen érzelmeinket,
egy pillanatnyi fájdalomért
érzelemnyi szünetekként,
mindig vissza-visszatérnek,
kielégültség sugárzik hidegen
láthatatlan arcuk szögletében,
ölelj át, szeress engem,
elfutnak szívünkből ijedten
a múltba élni jelenünket...
szívünkben ég a kulcs,
mely nyitja az édeni kaput,
a halálon innen csak nézhetik
távoli aranyos tornyait...
az isteni szeretet napja
melegíti gyermekeink lelkét,
kint az árnyak hiába
várják a visszatérést...
élet és halál,
talán csak álom,
felébredsz és újra felébredsz,
vég nélkül egymás után,
megdönthetetlen hatalom,
míg lehet szeress, szeress!
1995. 12. 13. |
|
| |
Nagykarácsony éjjelén
Nézem a zöld fenyőfát,
csúcsán csillag díszeleg,
gyermekek játszanak tövében.
Kedvesen mosolyog rám
a gyertya sárgás lángja,
régen elfeledett ünnepek
álmait szórva a múltba.
A mikulás hívogatva integet,
szánjával ágról ágra száll,
ostorával szítja a tüzet,
nyárnak boldog délibábját,
ékes imaként sercegve
Jézus áldását idézi fel.
Jöjjetek és emlékezzetek!
Együtt kéz a kézben,
legyen a szívetekben béke,
énekeljetek és örvendjetek
nagykarácsony szent éjjelén!
1995. 12. 26. |
|
| |
Visszatérő sebek
Ha fájnak visszatérő sebeim,
ezernyi tű szurkálja szívemet,
kis lélekharang töri a csendet,
elmúlást ragadják aszott kezeim.
Égő képeken reménytelen szerelmeim
visszanéznek kedvesen-kéjesen
suttogva: gyere szeress,
élvezd meg nem élt vágyaid!
Megerőszakolnak, mind magával ránt,
örvénylek a fájdalmas gyönyörben...
néha felvillan egy szempár,
érzéki ajak, bársonyos mell...
kinevetik elhasznált testem,
örök szenvedést ígérnek...
kedvesem ébressz fel,
mentsd meg szívemet!
1996. 04. 11. |
|
| |
Az életünk
Seregnyi könnyű szó,
rendezett hosszú sorokban,
ha útjukban állsz
egykedvűen eltaposnak.
Csak jönnek előre,
belőlünk kapva erőre,
utálod őket,
de tapsod az életed.
Vigyázva egyszerre lépsz,
megvető s hideg tekinteted,
talán lehetsz vezér:
élvezheted szenvedésünket...
1996. 05. 19. |
|
| |
Titkos szerelem
Ha láthatlak, ha érinthetlek,
szívem a torkomban kalapál,
rád gondolok, nem feledlek,
érzem talán soha már
nem láthatlak, nem érinthetlek:
ez egy titkos szerelem.
Átölelnélek, szeretnélek szabadon,
de nem enged rövid láncom...
nem kell, hogy szeress,
csak engedj élni közeledben:
ez egy tikos szerelem.
Ahogy elmúlnak az évek,
melletted, mégis nélküled,
láthatják a buta, önző emberek:
ilyen egy tiszta barátság,
ilyen a titkos szerelem.
1996. 09. 22. |
|
| |
Szerető halálom
Magasan életem fölött
kéjesen hívogat a halál,
csábosan kacsint sötétlő,
túlvilági mély szemével.
Mikor éjszaka álmomban
vonaglunk a tüzes gyönyörben,
ördögtől kapott életem
igazi végtelen szerelem...
örökké izzó vasbilinccsel
gyűrűz titkos erejéhez,
ide-oda rántva irányít...
én szolgálom vakon,
várva szerető sorsom,
élvezve visszatérő kínjait.
1996. 12. 16. |
|
| |
Visszatérő szerelem
Szeretlek visszatérő szerelemmel,
imádlak örök vágyakozással,
álmodlak gyakori ébrenléttel,
az óra csak ketyeg,
üres pillanatok születnek,
kérve számon érzéseinket...
Egyszer megöregszünk,
a vak múlton kesergünk:
vártunk és vártunk
míg tovaszállt fiatalságunk...
szerettelek, imádtalak, álmodtalak,
szerelemmel, vágyakozással, ébrenléttel,
visszatérő örök gyakorisággal,
visszatérő örök szerelemmel.
1996. 12. 19. |
|
| |
Nem szeret
Képek, érzések fájdalmak,
folyton sírnak,
kezemtől várják halálom.
Kinevetnek, belém rúgnak láncomon,
örökké visszatérnek: nem szeretnek,
nem fogják kezemet.
Jöjj már holnap,
síron túli boldog pillanat!
Nem jön, örökké visszatér:
nem szeret... szívem remélsz?
Bolond vagy, szánalmas vak,
ne, ne gyere holnap,
Kérlek felejts el!
Miért ez a szerelem?
1996. 12. 24. |
|
| |
A vörös hold
Unottan utazom és álmodozom,
a forró szerelem délibábját
ígérve kacsint rám
a magányos vörös hold.
Vidáman szikrázik fénye
a hóval takart tájon,
csókjának jéghideg érintésére
virágok nyílnak az ablakon.
Csokrot szakítok e réten,
talán odaadom neked
ha nem múlik e szerelem.
De jaj, mind elolvad,
érzéseid után folynak,
mint a múló pillanat.
1996. 12. 27. |
|
|
|
|
|
 |
|
