|
|
 |
Deák László Sándor
|
Deák László Sándornak hívnak, 1970. február 26.-án születtem Kazincbarcikán. Születésemtől fogva ebben a városban élek egy kertes családi házban, mely számomra nem csak egy lakás, hanem a szabadság szimbóluma. Gyermekként is fontos volt számomra ez a szabadság, a nagykert, az udvar, így a végtelen természet fejlesztette kreativitásomat.
Anyai ágon a családom sokszor beszélt rímekben, ami kisgyermekként nagyon tetszett, ezek után én is megpróbálkoztam a rímekkel, de először még nem nagy sikerrel. Számomra a kezdő lökést a versírásban, 1982. augusztusban egy tragédia indította el. Gyermekkori szerelmemet a fivére meggyilkolta és ez a sokk váltotta ki belőlem életem első leírt versét. Ez az első alkotásom még igazán nem is mondható versnek, mert mindössze öt soros és nem is igazán rímel, de nekem ez a néhány sor nagyon fontos lett az életemben. Végül is ez indította el bennem az irodalmi vénát, és titokban elkezdtem a versírás tudományát csiszolgatni.
Petőfi Sándor és a költészete nagy hatással volt rám, amikor magyar irodalom órán róla kezdtünk el tanulni. Ő lett a példaképem és a kedvenc költőm. Lelkesedésem az órák közötti szünetekben sem hagyott alább, és néhány osztálytársammal az ő verseit olvasgattuk és próbáltuk meg a mi szintünkre leképezni, átírni. Ma már ezt egy gyermekcsínynek élem meg, hogy egy nagy költő versét átírtuk, ami természetesen az évek folyamán elveszett.
A versírás továbbra is titokban, már egy újabb kislányt dicsőítve folytatódott. Majd néhány év múltán, amikor már úgy éreztem, hogy nem is olyan nagyon szörnyű dolog ez, hogy én verseket írok, először édesanyámnak, majd néhány osztálytársamnak is megmutattam „tudományom”. Anyukám nagyon örült, hogy tovább viszem a család, úgymond rímekhez kapcsolódó tehetségét. Majd újabb élmények, csalódások és újabb lányok jöttek az életemben, akik mindég újabb és megújulni képes versekhez vezettek. A versírás mellett a szobafestő munka által nyújtott pihenők alatt, mivel a munkahelyen nem volt elérhető a papír és a toll, ezért a falazási munkálatoknál megmaradt gipsz darabokból kicsi szobrokat faragtam a munkatársaim nagy megdöbbenésére. De ez a kis figurális szobrászat nem kötött le eléggé ezért abba maradt. 1990.-ben bevonultam katonának Aszódra és ott is nagy sikereket értem el a verseimmel a katonatársaim körében. A leszerelést követően már nem volt meg a munkahelyem, mert megszűnt az-az állami cég, ahonnan bevonultam, így felszereltem a Kazincbarcika Városi Rendőrkapitányságra járőrnek. A rendőrség teremtette meg a lehetőséget, hogy az addig megszületett verseimet először írógéppel, majd a technika fejlődése által később számítógéppel gépelt, nyomtatott formában is leírhassam. Sok-sok órai munkával aztán elkészült az akkor még hibák garmadával teli első könyvem anyaga. Majercsik János Kazincbarcika festőművésze, aki a családunk barátja, felkérésemre készített néhány filctoll illusztrációt a verseimhez. És a sok lapból álló anyagot végül egy könyvkötő barátom vállalta el, hogy könyv formájába önti. Így készült el az első könyvem 11 év összefoglaló címmel, ami a hibái ellenére hatalmas öröm volt számomra, mert 615 darab verset magába foglalva mutatja be az addigi munkásságom. Ezeknek a verseknek egy része, természetesen még gyermeki szintű versek, rövidek, néha rímtelenek vagy mondani valójukat tekintve egy gyerek mindennapi gondolatait tükrözik. Viszont így csiszolódott, ezeket a mérföldköveket elhagyva a képességem a mai szintre, ami természetesem még ma sem tökéletes. A rendőrség dolgozói között is voltak olyan kollégák, akiknek tetszett költői tehetségem, és bátorítottak, hogy jelentessek meg belőlük néhányat. Majd Kazincbarcika első újságjaként megjelenő Közélet című lap jelentetett meg több alkalommal is a verseimből. A hatás nem maradt el, jöttek a gúnyolódások is és a gratulációk is. 2002.-ben beiratkoztam a Don Bosco Középiskolába. Az ottani magyar tanárok is biztattak, hogy jó úton haladok, és nehogy abba hagyjam az írást, mert tehetséges vagyok. 2008.-ban G és W címmel egy újabb könyvem készült el, abból az apropóból, hogy a nagy gyermekkori szerelmem férjhez ment, és úgymond elköszönök tőle ebben a könyvben. Mai napig 1100 darab versem született, mely versekből készítettem még 2012 évvégéig 151 db átírt-átgondolt verset, mely tartalmában szinte teljesen megegyezik az eredeti verssel, de szebb és színesebb lett. Prózai alkotásom kettő van. Ez próbálkozás ebben a műfajban is, de hozzám közelebb állnak a rímek és ez által a versek, ezért nem írtam több ilyen jellegű alkotást. Ahogy feljebb írtam is ebbe a 1100 versbe vannak gyerekes versek, szerelmes, tájleíró és egyéb témájúak. Hosszukat tekintve az egy versszakosoktól kezdve a több versszakosokon át nagyon széles a skála. A leghosszabb versem 220 versszakos, mely vers négy soros versszakai 12 fejezetben vannak. A második leghosszabb versem 60 versszakos és hat sorosak a versszakok, még a harmadik leghosszabb versem ötvenöt versszakos, melynek minden versszaka nyolc soros.
2008.-ban egy kollégám által megismerkedtem Tamás Istvánnal, Putnok város költőjével. István szerint tehetséges vagyok, jók a verseim, és megígérte, hogy segít a nagyobb nyilvánosság elé tudjam tárni őket, ezért felvételt nyertem az általa vezetett Tóth Ede alkotókörbe. Ezután egy riport is készült velem a Putnok városi Tv-ben. István barátomon keresztül megismerkedtem Majorváry Szabó Sándorral, aki lehetőséget adott, hogy a Magyar Alkotók Internetes Társulatának rendes tagja lehessek, és már tavaly a negyedik antológiában jelenhetett meg versem. Az ő gondozásukban megjelenő Hírtelen című újság hasábjain is szerepeltem már. 2012 januárjában szintén István barátom hívta fel a figyelmemet a Holnap Magazinra, és bátorított, hogy vegyem fel a kapcsolatot az újságnál Bakos József Úrral. Így jelentkeztem, hogy jelenhetne e meg versem az újságban, egyben bemutatólag három alkotásomat küldtem el. A válasz örömmel töltött el, és tagként már olvashatóak az alkotásaim ebben az újságban is. Azóta több internetes helyen osztottam már meg a verseim közül. Közöttük legkedvesebb a poet. hu. Erre az oldalra már több versem került fel ahonnan sok szép és pozitív visszajelzést kaptam. 2013.-ban a Kazincbarcika városában megjelenő Mozaik újságban jelent meg egy írásom és versem is. Ugyan ebben az évben az Allegória Művészeti Portál Láncolat Irodalmi Műhely gondozásában megjelenő Meridiánok című antológiában is szerepelek egy versemmel. Bár a nagy nyilvánosság előtt még nem jelent meg saját verseskönyvem különböző okok miatt, de remélem, ez a vágyam is teljesülni fog egyszer. Sokórányi idő ráfordításával és rengeteg munka által elmondhatom azért, hogy a magam örömére már több könyvem készült el egy példányban.
Ezek a következők:
Összes verses könyvek:
1. 11 év 1993.-ban készült el és négy addig kéziratos kiskönyvemet foglalja magában,
2. Keresem magam 2011.-ben készült el,
3. Lelkem gyöngyei 2011.-ben készült el.
4. 11 év második javított kiadás 2011.-2012.-ben készült el.
Átírt versek gyűjteménye:
1. Új életre keltve 2011.-ben készült el.
Személyekhez köthető bársony könyvek:
1. GW 2008.-ban készült el,
2. Szívem Ágnes Kincsei 2008.-ban készült el,
3. Szívem Ágnes Könnyei 2009.-ben készült el,
4. Halványkék emlékek 2009.-ben készült el,
5. Album 2010.-ben készült el,
6. Tóparti szerelem /próza/ 2010.-ben készült el,
7. Történet egy csodáról és annak pusztulásáról 2011.-ben készült el,
8. Marianna szívének 2011.-ben készült el,
9. Gizka 2012.-ben készült el.
Akik látták már ezeket a könyveket dicsérték úgy a külsejét, mint a tartalmát, és ez számomra nagy öröm, hogy akik ismerik az alkotásaimat, azok örömmel olvassák őket. Köszönöm nekik és mindenki másnak, akik értékelik alkotásaim és segítik az utam egyengetését.
Kazincbarcika, 2013. október 07.
Tisztelettel: Deák László Sándor
Verseim
|
|
|
|
 |
|
